2014. február 23., vasárnap

Ízelítő a 2. fejezetből

-                                                                                                                     Sziasztok!
    
      Sajnos még nem vagyok kész az új fejezettel, de egy kis részletet azért hoztam nektek! ;) Képzeljétek, nem rég kezdtem el nézni az Odaátot, és teljesen rákattantam :D Persze, egyből elkezdtem fantáziálni, hogy milyen lenne az én verziómban, és hát megcsináltam a prológust, de csak akkor csinálok belőle blogot, ha titeket is érdekel. Szóval minimum 3 igennel lévő visszajelzést szeretnék, és akkor felrakom ide amit írtam eddig, és ha még azután is érdekel titeket, akkor már tényleg csinálok blogot. 
      Remélem örültök, csak mert én igen! :DD Jó olvasást, habár tényleg nagyon kis részlet ez. 
     Puszi, Lyl


              Nem érdekel. – mondtam csendesen. – Nincs mit mondanod.
-          Meg tudom magyarázni, kicsim… - megérintette a vállamat, de én lecsaptam a kezét. Ő óvatosan visszahúzta azt.
-          Nincs mit azon megmagyarázni, hogy a testvéredet választottad a lányod helyett! Amit nem is értek, mivel mindannyiunkat választathattad volna. – sziszegtem fájdalmasan.
-          Tudom, és sajnálom. De, a bátyámat meg kellett állítanom, még az előtt, hogy ostobaságot csinált volna. Meg kellett védenem.
-          Mert a másik testvéredet már nem tudtad, mi? – kérdeztem gúnyosan, nem foglalkozva azzal, hogy éppen az apámmal beszélek, és tiszteletlen vagyok. Apu összepréselte a száját a hozzászólásomra. – Telitalálat. – morogtam és elindultam a kijárat felé. – De, a bocsánatkérésed elfogadva. – szóltam hátra a vállam felett és rossz száj ízzel hagytam hátra a Mikaelsonok otthonát, azt ahova gyakorlatilag én is tartozok, mert a nevem Hayley Mikaelson, Elijah Mikaelson egyetlen lánya.

***2 hónappal később***

Jöttem mentem, városról városra unalmamban. Kultúrákat ismertem meg, nyelveket tanulgattam, és próbáltam meg tartani a lelki békémet. Mindennap beszéltem telefonon az ikrekkel, és már nagyon hiányzott az idióta képük, viszont nem voltam egyedül. Kol mindenhova jött velem és úgy hívta magát „Védelmező Ultra Sexy Ultra Jó Nagybácsi”. Legalább nevettem egyet ilyenkor és ráhagytam a hülyeségeit. Nem egyszer kimentett a csávából, és aki legalább egy ujjal is hozzám ért, az meghalt.

Figyelemmel tartottuk a New Orleans-i történéseket, és beépültem oda, ahova senki sem merészkedne, főleg most. A francia negyedi boszorkányokhoz. Végülis, ki ne akarna maga mellett tartani egy naiv és manipulálható tinédzsert, akinek majdnem akkora az ereje, mint Davinának volt. Ráadásul, úgy gondolták tökéletes kém lennék, mivel én is egy Mikaelson sarj vagyok. Szánalmas. 

6 megjegyzés:

  1. Imádom, de remélem az egész rész is készülőben van már. :) :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Eszti!
      A részből, kb 3 oldal van meg, és amint tudom, megírom a maradékát is, és akkor felrakom! ;)

      Törlés
  2. Szia Lyl!
    Fantasztikus részlet! Ez igaz....Elijah-nak nem volt muszáj csak Klaus-t választania....
    "Védelmező Ultra Sexy Ultra Jó Nagybácsi" hát ezen szakadtam! xDD
    Siess a kövivel!:)
    Ui.: Szerintem érdemes elkezdened az Odaátos blogodat...egyszerűen imádom azt a sorozatot! :D
    Puszi, Szimi :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Szimi!
      Nagyon örülök neki, hogy tetszett! Próbáltam egy kis móka szerűséget bele rakni, hogy ne legyen annyira komoly, amilyen igazából :D
      Hát, meg is csinálom a blogot, amint lesz még rajtad kívül 2 személy, akit érdekelne.
      Amúgy, kíváncsi vagyok, neked ki a kedvenc Odaátos szereplőd? :D
      Puszi, Lyl ;)

      Törlés
    2. Szia!
      Nekem Lilith...nem tudom miért, de valahogy bírom a karakterét. Neked?:)
      Puszi, Szimi

      Törlés
    3. Szia!
      Nekem eddig Sam volt, de kezdek Dean párti lenni. :D Amúgy te mikor hozod már azt a fejezetet??? Alig bírok a seggemen ülni! xD

      Törlés