Itt is lennék az új fejezettel, és nagyon sajnálom, hogy mostanában nem hoztam újat, de nem volt írós kedvem. :( Tudom, ez nagyon "tré" kifogás, de ez az igazság. Viszont, itt lesz előttem két nap, amit ígérem, az írásra fogok szentelni!
Az előző bejegyzésemben, szó volt egy Odaátos történethez, és eddig csak 1 olyan visszajelzés(komment) volt, amiben szó volt erről. Még 2 ilyenre lenne szükségem, és akkor megosztok egy kis részletet a prológusból, a többit meg majd elolvashatjátok, ha megcsinálom a blogot. Nem szaporítom tovább a szót, jó olvasást!
Puszi, Lyl
2. fejezet: Nevadai vámpírok
/Hayley/
Az ikrek
ellenfelei, Diego és Marcel, nem tétlenkedtek, egyből megrohamozták a hatalmas
farkasembert. Az ikrek, vagyis az eggyé vált testük, a vámpírok minden ütését
elhárították. Olyan volt, mintha két kiscica próbálta volna kikapni, az
oroszlán szájából az élelmet.
-
Elég
volt! – morogta Klaus, és elindult a párbajozók felé. Arrébb lökte a két
vámpírját, és belenyúlt a farkas mellkasába, ami velem együtt felüvöltött.
Odarohantam hozzájuk, és már készültem rávetni magam az ősi hibridre, mikor két
kar visszarántott a derekamnál fogva. Dühösen hátra néztem a visszatartómra,
aki nem volt más, mint az apám. Megfogtam a karját, és egy varázslatot
mormoltam el, amitől ő tehetetlenül lerogyott a földre. Előre futottam a
legjobb barátaimhoz, akiknek már meg volt a saját testük, és megragadtam Klaus
nyakát. Meglepődöttségétől nem tudott semmit se tenni, én meg teljes erőmből
szorítottam a torkát. Valaki erősen az oldalamba ütött, amitől repültem több
métert. Indulatosan felálltam, és farkasszemet néztem az apámmal.
-
Most
mindenki menjen el! – utasította hangosan az ott lévőket, de nem nézett rájuk.
Egész végig engem figyelt. Még Niklaus is eloldalazott, testvére ideges
mondatára, ami igazából nem hallatszódott annak, de belülről legszívesebben
felrobbant volna Elijah – Sam, Dean, ti is! – folytatta, látva, hogy a két iker
nem igazán akart menni. Pár másodperc múlva, az egész helység tátongott az
ürességtől. – Hayley… - kezdte volna, de félbeszakítottam.
-
Nem
érdekel. – mondtam csendesen. – Nincs mit mondanod.
-
Meg
tudom magyarázni, kicsim… - megérintette a vállamat, de én lecsaptam a kezét. Ő
óvatosan visszahúzta azt.
-
Nincs
mit azon megmagyarázni, hogy a testvéredet választottad a lányod helyett! Amit
nem is értek, mivel mindannyiunkat választathattad volna. – sziszegtem
fájdalmasan.
-
Tudom,
és sajnálom. De, a bátyámat meg kellett állítanom, még az előtt, hogy
ostobaságot csinált volna. Meg kellett védenem.
-
Mert
a másik testvéredet már nem tudtad, mi? – kérdeztem gúnyosan, nem foglalkozva
azzal, hogy éppen az apámmal beszélek, és tiszteletlen vagyok. Apu
összepréselte a száját a hozzászólásomra. – Telitalálat. – morogtam és
elindultam a kijárat felé. – De, a bocsánatkérésed elfogadva. – szóltam hátra a
vállam felett és rossz száj ízzel hagytam hátra a Mikaelsonok otthonát, azt
ahova gyakorlatilag én is tartozok, mert a nevem Hayley Mikaelson, Elijah
Mikaelson egyetlen lánya.
***2
hónappal később***
Jöttem
mentem, városról városra unalmamban. Kultúrákat ismertem meg, nyelveket
tanulgattam, és próbáltam meg tartani a lelki békémet. Mindennap beszéltem
telefonon az ikrekkel, és már nagyon hiányzott az idióta képük, viszont nem
voltam egyedül. Kol mindenhova jött velem és úgy hívta magát „Védelmező Ultra
Sexy Ultra Jó Nagybácsi”. Legalább nevettem egyet ilyenkor és ráhagytam a
hülyeségeit. Nem egyszer kimentett a csávából, és aki legalább egy ujjal is
hozzám ért, az meghalt.
Figyelemmel
tartottuk a New Orleans-i történéseket, és beépültem oda, ahova senki sem
merészkedne, főleg most. A francia negyedi boszorkányokhoz. Végülis, ki ne
akarna maga mellett tartani egy naiv és manipulálható tinédzsert, akinek
majdnem akkora az ereje, mint Davinának volt. Ráadásul, úgy gondolták tökéletes
kém lennék, mivel én is egy Mikaelson sarj vagyok. Szánalmas.
Egy
Nevadai bárban ültem, és vártam a nagybátyámat, hogy végezzen már. Igazából
halványlila fingom sem volt arról, hogy mit csinál, de a jelen pillanatban ez
érdekel legkevésbé. Holnap New Orleansba utazunk, hogy véglegesen beépüljek a
boszikhoz, ami egyáltalán nincs az ínyemre. Nem mintha, nem menne a bájolgás,
de nem vagyok valami nagyon jó színésznő. Hazudni nagyon jól tudok, de a
színészkedés az már más téma. Nem tudom megjátszani, hogy tiszta szívemből
gyűlölöm az apámat, sem azt, hogy mindennél jobban megakarom ölni a Mikaelson
családot. Eléggé rizikós a helyzet, de mint mindig mindent, ezt az őrültséget
is Kol találta ki.
Már a
második kólámat kértem a csapostól, és kezdett elfogyni az a természetfeletti
türelmem, ami most volt. Kifizettem az összes italt, amit a nagybátyámmal
kértünk eddig, és a vécé felé vettem az irányt. Bepattintottam a rozoga zárat
az ajtón, és végre leültem a vécé ülőkére. Valaki, aki nagyon rosszul tette,
belerúgott a vasajtóba, ami behorpadt ott. Felmordultam, és felhúztam a gatyám.
Kicsaptam az ajtót, és három nagydarab pasassal találtam magam szemben.
Mindegyik kétszer, de legalább háromszor nagyobb volt nálam.
-
Ha
az ajtó be van zárva, az azt jelenti, hogy a bent lévő nem akarja, hogy legyen
társasága! – úgy beszéltem velük, mint ovis kisgyerekkel, amiért fel is húzták
magukat.
-
Olyan
sorra akarsz kerülni, mint ők?- kérdezte az egyik, aki kopasz volt.
Körülnéztem, az eddig szimpatikus kocsmában, ami most tele volt vértócsákkal,
és feltehetőleg, teljesen kiszáradt emberekkel. Elhúztam a szám az undorító
bűzre, és visszanéztem az elégedetten vigyorgó férfikre.
-
Szinte
mindennap találkozok ilyennel, szóval nem hiszem. – megvontam a vállam és
elvigyorodtam. Az egyik, aki rövid vörös hajú volt, a nyakamnál fogva felemelt,
majdnem két méter magasságba és belenézett a szemembe
-
Azt
teszed, amit mondunk, ameddig meg nem halsz. – gügyögte, én meg leköptem.
-
Még
mit nem! – sziszegtem, mire neki dobott a szemközti falnak. Lihegve
feltápászkodtam.
-
Aranyoskáim,
nem ma jöttem le a szélvédőről! Olyan zöldfülű vámpírok, mint ti, tudhatnák,
hogy ha valaki nem fél tőlük, akkor az le tudja őket győzni. – kajánul elmosolyodtam
és a harmadik, aki fekete hajú volt, a több méterre lévő bárpultra dobott,
ahonnét a sok piás üveggel együtt gurultam le a padlóra. Megszámolhatatlanul sok
szilánk fúródott bele a testembe, amik iszonyatosan fájtak. – Gyerünk Hayley!
Embereld meg magad! – morogtam magamnak, és nagy nehezen felálltam. Már mind a
három vámpír a bárpultnál ült és vártak rám. Vággyal és éhséggel néztek végig a
vérző sebeimen.
-
Nos?
– kérdezte a kopasz. – Túl szép és formás vagy, ahhoz, hogy megöljünk.
-
Tizenhat
éves vagyok te pedofil állat! – szóltam megrökönyödve. – De, a ti helyetekben
semmiképp nem lennék. – mindhárman értetlenül néztek rám. – Hol is kezdjem… - gondolkodó fejet vágtam. – Megvan! Éppen a
nagybátyámmal vagyok itt, aki ráadásul nagyon pszichopata, de imádom, aztán ott
van az apám, aki nem tudja, hogy itt vagyok, de amint megtudná, hogy mit
csináltatok megölne titeket. Aztán ott van a másik nagybátyám, aki még azelőtt
megkínozna titeket, hogy az apám megölne titeket, és ott van a nagynéném, aki
még a nagybátyáim előtt megkínozna titeket. – ahogy nekem egyre jobban derült
fel az arcom, az övéké egyre komorabb lett. A fekete hajú összepréselte a
száját, és elém lépdelt. Igazából nagydarab volt, de úgy szökellt, mint egy őz.
-
Akkor
meg kéne ölnünk, hogy a családod ne tudja meg, hogy hol vagyunk. Tudod, csak
óvatosságból, de hány évesek a családod tagjai? Csak mert, én jó magam hatszáz
éves vagyok, a rangidős. – kihúzta magát, mire én felhorkantottam.
-
A
nagynéném a legfiatalabb, de még így is néhány évszázaddal fölötted jár. – elvigyorodtam,
mire kicsapódott a bejárati ajtó.
-
Kimaradtam
valamiből? – kérdezte az újonnan érkező és végig mérte a helyet. – Nagyon úgy
tűnik. – jegyezte meg epésen, és mellém suhant. Kol majdnem húsz centivel volt
magasabb nálam, de még a vámpírok nála is magasabbak voltak.
-
A
pszichopata nagybáty? – kérdezte tőlem gúnyosan, a vörös.
-
Pontosan.
– bájosan elmosolyodtam Kolra, aki kacsintott egyet. Odament a vörihez, és
kezet nyújtott.
-
A
nevem Kol Mikaelson, úgy ahogy örvendek a találkozásnak. Legalább nem fogok ma
unatkozni. – mondta egy ezer wattos mosollyal, mire mind a három vámpír nyelt
egy nagyot, mert tudták, ma már nem mennek sehova, csakis a pokolba. A fekete
hajú, szökést megkísérelve, a nyakamhoz nyúlt, hogy kitörje, de megelőztem, és
ideiglenes holtan terült el a padlón. A kopasz, leterítette a nagybátyámat, de
ő egy másodperc töredéke alatt fordított a helyzetükön, és kitörte a kopasz,
bikanyakát. A vörös, az ajtó felé suhant, de a kilincset sem érte el, mert ő is
kettétört nyakkal végezte a padlón, Kol „jóvoltából”.
-
Megtennéd,
hogy szerzel verbénát, és bele kevered alkoholba? – kérdezte és aggodalmasan
végig nézett a sebeimen és összeszűkült a szeme, ahogy a bárpultra nézett. –
Lehetőleg sokat. És hozz kötelet is. – mondta hozzá, én meg, megtettem, amire
kért. Félórával később, mind a három vámpír székekre kikötözve, ültek, még
mindig eszméletlenül.
-
Mikor
kelnek már fel? – kérdeztem türelmetlenül, miközben ritmusra doboltam az
ujjaimmal az egyik asztalon.
-
Nem
vagy te egy kicsit türelmetlen? – kérdezte, mire én megforgattam a szemeimet. –
Mikor is teljesült be az átok? – elgondolkodtam.
-
Rá
körülbelül két hétre, hogy elmentem New Orleansból. Mert?
-
Akkor
már hivatalosan is egy Mikaelson csoda hibrid vagy. – sejtelmesen elmosolyodott,
mire én elvigyorodtam. Az egyik fogoly felköhögött, jelezve, hogy ébren van.
-
Azt
ugye tudjátok, hogy ez nem tart itt sokáig? – kérdezte gúnyosan a kopasz.
-
De,
ez igen. – odalépdeltem mellé, és a feje búbjára öntöttem egy jó nagy adag
verbénás whiskyt. A férfi felüvöltött, miközben enyhén füstölgött. A többiek is
felébredtek, mire Kol is odament a feketéhez, és ráöntötte az egyik vodkás üveg
tartalmát. A félórában, amíg nem voltak ébren, minden piába raktam jó sok
verbénát. A vöröshöz mentem, és a whiskys üveg maradékát rá öntöttem.
-
Hogy
vagytok, drágáim? – kérdezte nyájasan a nagybátyám, mire a fekete hajú ráköpött
a kezére. A helye enyhén füstölgött, de Kol, mintha meg sem érezte volna.
Elfintorodott, és a maradékot az üvegéből ráöntötte a vámpírra. – Elmondom, mi
fog történni. Mi szépen mindent tele borítunk piával, titeket is beleértve, és
felgyújtjuk a helyet. – biztosításképp előhúzott egy öngyújtót a zsebéből. Még
öntöttünk a foglyokra verbénás italt, és összevissza dobáltuk az üvegeket.
Plafont, falat, padlót, szekrényeket, semmit sem kíméltünk. Néhányat pont a
megkötözött vámpírokra, és a székeikre dobtunk. Mikor már csak egy üveg volt,
Kol kiment, én meg a foglyoktól kezdve, a bejárati ajtóig locsoltam az
alkoholt. Bele kortyoltam a tömény szeszbe, és meggyújtottam, amit eddig
kilocsoltam. A maradékot beledobtam az egyre elhatalmasodó tűzbe, és életemben
először, a halál sikoly, zene volt a füleimnek. Érzelemmentesen csuktam be
magam mögött az ajtót.
-
Lehet,
hogy Elijah meg fog engem ölni, mert elrontalak. – mondta a nagybátyám
vigyorogva. - Készen állsz New
Orleansra? – kérdezte és én bólintottam. – Akkor menjünk el a motelbe, és
mosakodjunk le, mert mindketten bűzlünk, és utána indulhatunk, Celeste és
barátai leigázásra.
Egyszerűen imádom. Hivatalosan is ez a kedvenc blogom. Remélem hamarosan hozod a következő részt. :)
VálaszTörlésSzia Eszti!
TörlésÚristen, de jó ilyet hallani/olvasni! Köszönöm Esztii!! A következő fejezetet nem tudom mikor hozom, de megpróbálom a napokban megírni! ;)
Szia Lyl!:)
VálaszTörlésWoow!! *o* Egyszerűen fantasztikus! :D Nah először is egy kérdés: Hayley erősebb Klaus-nál?
"Még Niklaus is eloldalazott" ezt a jelenetet elképzelni magad előtt...egyszerűen hatalmas!! xDD Nah abban a bárban, hogy mi volt....huuu! Az a három vámpír elmehet a p*csába! ;) Mondjuk már mindegy, úgyis halottak...az én drága Kol macim elintézte őket..:D " Tizenhat éves vagyok te pedofil állat! De, a ti helyetekben semmiképp nem lennék. Hol is kezdjem…Megvan! Éppen a nagybátyámmal vagyok itt, aki ráadásul nagyon pszichopata, de imádom, aztán ott van az apám, aki nem tudja, hogy itt vagyok, de amint megtudná, hogy mit csináltatok megölne titeket. Aztán ott van a másik nagybátyám, aki még azelőtt megkínozna titeket, hogy az apám megölne titeket, és ott van a nagynéném, aki még a nagybátyáim előtt megkínozna titeket." Hogy beolvasott már nekik! :D Látszik, hogy egy légtérben van Kol macival. :D
Szóval röviden: ez az egyik kedvenc blogom. Imádom. Favourite!
Ui.: http://www.youtube.com/watch?v=XUKPA54rMNg láttad már ezt a videót?:) Kedvenc Kol vidi! :D
Nagyon siess a kövivel!:)
Puszi, Szimi:)
Szia Szimi!!
TörlésÖrülök, hogy tetszett! :D Nem, Hayley nem erősebb Klausnál, csak a mi kedvenc hibridünk meglepődött az unokahúga indulatosságán :D Hát igen, a mi Kolunk rossz hatással van rá. Viszont még mindig sírok, a kommenteden xD Nagyon öörülök, hogy ez a blog, az egyik favoritod, még majd megpróbálok még jobban írni, hogy benne legyek a top 3-ban :DD
A videót még nem láttam, de imádom!! Elgondolkodtam, hogy milyen harcot levívna Katherine, Elena és Anna a videóban Kol "kegyeiért" :DD
Még a napokban remélem meg tudom írni, de te mikor jössz már az új fejezeteddel? ;)
Puszi, Lyl
Szia megint! :D
TörlésJajj hallod mi lenne ott.......Elena már az első körben kiesne az tuti...Kol macinak nem kellenek az Elena-féle nyávogós p*csák :D Tehát maradna Kat és Anna.......inkább Anna.....valahogy egyáltalán nem bírom a hasonmásokat....:P :D Már elkezdtem írni az új fejezetet, úgyhogy lehet, hogy holnap már kint lesz.:)
Puszi, Szimi
Már megint itt vagyok :D
TörlésCsak annyit szerettem volna, hogy itt van egy újabb fantasztikus videó Kol maciról: http://www.youtube.com/watch?v=iuJx7mtJnek
Puszi
Szia!
TörlésUgyanazon a véleményen vagyok mint te, bár én mostanságig imádtam Katet :D Nagyon remélem is, hogy már holnap meg lesz az új fejezet, mert kíváncsi vagyok mikor jön már össze Kol és Scar :DD
A videót már láttam amit küldtél és imádom ^.^
http://www.youtube.com/watch?v=pPjz9UfgXes
http://www.youtube.com/watch?v=fNKfRvbUOjg
Ezt a kettő videót nézd meg! Imádom őket!
Puszi, Lyl
Szia!
TörlésAz elsőt már láttam és imádom, de a Kol-Bonnie párosítású videó egyszerűen woow *-*
Köszi, hogy elküldted. :)
Puszi, Szimi:)
Szia! Nincs mit, ez igazán természetes :D
Törléspusz, Lyl