2014. március 3., hétfő

Ízelítő a prológusból

                                                                   Sziasztok! 

Az ígéretemhez híven, meghoztam ezt a kis részletet a prológusból! Ha még mindig érdekelne titeket a történet, akkor valamelyik nap már a teljes fejezetet olvashatjátok az eredeti blogon!

Puszi, Lyl S.





Prológus

Ez a nap is ugyanolyan volt, mint mindegyik másik. Reggel, kínkeservesen felkeltem, elmentem dolgozni, a sok barommal együtt, aztán haza értem és csak akkor kezdődött a szenvedés. Peter, a nevelőapám, szokása szerint kitakarítottata a házat velem, míg a nővérem, aki igazából a féltestvérem nem csinált semmit, arra hagyatkozva, hogy neki annyira sok mindent kellett csinálni. Húsz éves vagyok, és az életem egyenlő a nullával.
Egyébként, sok jó dolgot teszek, és azt bezzeg nem hálálja meg senki. Nem mintha, arra vágynék, hogy mindenki köszönetet mondjon a munkálataimért, hanem, hogy legyen legalább egy valaki, aki mindig ott van mellettem, és segít, támogat, szeret. Itt nem feltétlenül a szerelemről beszélek. Legyen az egy igaz barát, testvér, pasi, teljesen mindegy.
Akikkel lakok, nem éppen a szívem csücskei, csakis papírok miatt vagyok velük, meg persze Peter nem akarja, hogy elköltözzek. Mikor megkérdeztem, rám kiabált, én meg elslisszoltam a szobámba. Féltem és még mindig félek tőle.
-          Sarah! – hallottam a kiabálást a földszintről. Leszaladtam, és a nem éppen jó kedvében lévő nevelőapámmal találtam szembe magam. – Szedd le a ruhákat a teraszról!- utasított és én bólintottam. Mivel Florida déli részén éltünk, mindig a tetőteraszon szárítottuk a ruhákat. Felszaladtam az emeletre, beszaladtam a szobámba a telefonomért, és egy másik nagyon fontos dologért. Tudom, paranoiás vagyok, de olyan múlttal, mint én ki ne lenne az? A második emeleten, volt még egy lépcső, ami felfelé vezetett a tetőre. Felsétáltam, és bekapcsoltam a kedvenc számomat, és elkezdtem énekelni, miközben szedtem le a ruhákat.
„When the days are cold, and the cards all fold,
And the saints we see are all made of gold.                                                                                        
When your dreams all fail ,
And the ones we hail ,
Are the worst, of all,
And the blood’s run stale.
I wanna hide the truth, I wanna shelter you
But with the beast inside,
There’s nowhere we can hide.
No matter what we breed,
We still are made of greed.
This is mi kingdom come, this is my kingdom come.”
Folytattam volna az éneklést, ám egy motor zúgása félbeszakított. Odaszaladtam a korláthoz, mint egy kisgyerek, és erősen megnéztem a kocsit. Egy fekete Chewy állt a házunk előtt, bár azt nem tudtam megmondani, hogy milyen volt a típusa. Két férfi szállt ki az autóból. 

8 megjegyzés:

  1. Tök jó lett. Én várom a folytatást. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi Eszti! Ha többen is érdeklődnek majd a folytatásért, akkor megcsinálom a blogot! ;)

      Törlés
  2. Nem is rossz :) kíváncsian várom a folytatást ;)
    ( én is imádom ezt a számot)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi Lucy, a folytatás meg valamelyik nap következik, jobban mondva a teljes prológus! ;) Amúgy nekem ez a kedvenc számom és ez ihlette a történetet. :)

      Törlés
  3. Szia Lyl!:)
    Jó kis kezdés! ;) Nagyon várom már az egész prológust! :)
    U.i.: Nézd csak mit találtam: https://www.facebook.com/photo.php?fbid=832869106739963&set=pb.727337537293121.-2207520000.1394037247.&type=3&theater
    Kb reakció full ugyanaz nekem is, mint a képen spongyabobnak :D
    Puszi, Szimi:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sziia Szimi!

      Örülök, hogy várod! Te jó ég ez a kép... :D Amúgy én is ugyanezt az oldalt szoktam nézegetni! :)

      Törlés
  4. Nagyon jó lett! Remélem csinálsz belőle blogot! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy tetszett, mindig jó ilyeneket hallani! A blogot akkor nyitom meg, ha a szavazásban minimum 10-en igennel szavaznak! ;)

      Törlés