Az ígéretemhez híven, meghoztam ezt a kis részletet a prológusból! Ha még mindig érdekelne titeket a történet, akkor valamelyik nap már a teljes fejezetet olvashatjátok az eredeti blogon!
Puszi, Lyl S.
Prológus
Ez a nap
is ugyanolyan volt, mint mindegyik másik. Reggel, kínkeservesen felkeltem,
elmentem dolgozni, a sok barommal együtt, aztán haza értem és csak akkor
kezdődött a szenvedés. Peter, a nevelőapám, szokása szerint kitakarítottata a
házat velem, míg a nővérem, aki igazából a féltestvérem nem csinált semmit,
arra hagyatkozva, hogy neki annyira sok mindent kellett csinálni. Húsz éves
vagyok, és az életem egyenlő a nullával.
Egyébként,
sok jó dolgot teszek, és azt bezzeg nem hálálja meg senki. Nem mintha, arra
vágynék, hogy mindenki köszönetet mondjon a munkálataimért, hanem, hogy legyen
legalább egy valaki, aki mindig ott van mellettem, és segít, támogat, szeret.
Itt nem feltétlenül a szerelemről beszélek. Legyen az egy igaz barát, testvér, pasi,
teljesen mindegy.
Akikkel
lakok, nem éppen a szívem csücskei, csakis papírok miatt vagyok velük, meg
persze Peter nem akarja, hogy elköltözzek. Mikor megkérdeztem, rám kiabált, én
meg elslisszoltam a szobámba. Féltem és még mindig félek tőle.
-
Sarah!
– hallottam a kiabálást a földszintről. Leszaladtam, és a nem éppen jó kedvében
lévő nevelőapámmal találtam szembe magam. – Szedd le a ruhákat a teraszról!-
utasított és én bólintottam. Mivel Florida déli részén éltünk, mindig a
tetőteraszon szárítottuk a ruhákat. Felszaladtam az emeletre, beszaladtam a
szobámba a telefonomért, és egy másik nagyon fontos dologért. Tudom, paranoiás
vagyok, de olyan múlttal, mint én ki ne lenne az? A második emeleten, volt még
egy lépcső, ami felfelé vezetett a tetőre. Felsétáltam, és bekapcsoltam a
kedvenc számomat, és elkezdtem énekelni, miközben szedtem le a ruhákat.
„When the days are cold, and the cards all fold,
And the saints we see are all made of
gold.
When your dreams all fail ,
And the ones we hail ,
Are the worst, of all,
And the blood’s run stale.
I wanna hide the truth, I wanna shelter you
But with the beast inside,
There’s nowhere we can hide.
No matter what we breed,
We still are made of greed.
This is mi kingdom come, this is my kingdom come.”
Folytattam volna az
éneklést, ám egy motor zúgása félbeszakított. Odaszaladtam a korláthoz, mint
egy kisgyerek, és erősen megnéztem a kocsit. Egy fekete Chewy állt a házunk
előtt, bár azt nem tudtam megmondani, hogy milyen volt a típusa. Két férfi
szállt ki az autóból.
Tök jó lett. Én várom a folytatást. :)
VálaszTörlésKöszi Eszti! Ha többen is érdeklődnek majd a folytatásért, akkor megcsinálom a blogot! ;)
TörlésNem is rossz :) kíváncsian várom a folytatást ;)
VálaszTörlés( én is imádom ezt a számot)
Köszi Lucy, a folytatás meg valamelyik nap következik, jobban mondva a teljes prológus! ;) Amúgy nekem ez a kedvenc számom és ez ihlette a történetet. :)
TörlésSzia Lyl!:)
VálaszTörlésJó kis kezdés! ;) Nagyon várom már az egész prológust! :)
U.i.: Nézd csak mit találtam: https://www.facebook.com/photo.php?fbid=832869106739963&set=pb.727337537293121.-2207520000.1394037247.&type=3&theater
Kb reakció full ugyanaz nekem is, mint a képen spongyabobnak :D
Puszi, Szimi:)
Sziia Szimi!
TörlésÖrülök, hogy várod! Te jó ég ez a kép... :D Amúgy én is ugyanezt az oldalt szoktam nézegetni! :)
Nagyon jó lett! Remélem csinálsz belőle blogot! :)
VálaszTörlésÖrülök, hogy tetszett, mindig jó ilyeneket hallani! A blogot akkor nyitom meg, ha a szavazásban minimum 10-en igennel szavaznak! ;)
Törlés