Sajnos még nem vagyok kész a teljes fejezettel, és el se tudom mondani, hogy mennyire sajnálom, hogy ennyire sokat kell várnotok! El kezdtem egy kis novella szerűséghez, mely a 300 második részének egy kis fanfictionja, remélem majd tetszeni fog!
Pusz, Lyl S.
4. fejezet
Vergődve
ébredtem fel egy kopott és koszos kórházi ágyban. A falak eredetileg fehérek
voltak, de a kor szürkévé változtatta őket, mint minden mást is. A teremben,
ahol voltam, legalább harminc ugyanolyan ágy volt. A kék ajtón, az a kis üveg
ami volt, be volt törve. Az ablakokat hatalmas repedések tarkították, melyeken
süvítve jött be a szél.
Rá
kellett jönnöm, hogy vége a betervezett kémkedésnek. Egyedül vagyok ameddig az
idióta nagybátyám be nem jelenti a testvéreinek, hogy vissza tért a halálból.
Az apám valószínűleg rám se akar nézni, Klausról és Rebekáhról ne is
beszéljünk. Életemben egyszer találkoztam az ősi hibriddel, akkor is
legszívesebben megöltem volna. A szőke vámpírlánnyal, meg még nem is
találkoztam.
Csodálatos
ez az egész, komolyan mondom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése