Elérkeztünk e váratlan pillanathoz is, azaz megjött az új fejezet! Ez a rész nagyon rövid lett, de az a baj, hogy nehezebb volt most ezt megírni, mint bármikor máskor. Kevés volt az ihlet, más sorozatok jobban foglalkoztatnak, mint a The Originals, ráadásul vége az első évadnak. Na mindegy.
De, nehogy azt higgyétek ám, hogy abba hagyom az írást! A Trónok Harcás blogomat újra megnyitottam, szóval nagyon örülnék, ha benéznétek oda. Az igazat megvallva, még visszaolvasni és szégyen volt a két másik blogomon lévő írásokat, nem csodálom, hogy senki sem olvasta. De, ígérem már nem lesz olyan ramaty egyik történetem sem. :D
Nemsokára olvashatjátok az új történetet, ami az Istenek Háborúja névre hallgat. A sok segítséget köszönöm az új bétámnak Sziminek!
Itt egy újabb szerkesztett kép:
Nem húzom tovább a szót, jó olvasást!
puszi, Lyl S.
4.fejezet
Vergődve
ébredtem fel egy kopott és koszos kórházi ágyban. A falak eredetileg fehérek
voltak, de a kor szürkévé változtatta őket, mint minden mást is. A teremben,
ahol voltam, legalább harminc ugyanolyan ágy volt. A kék ajtón, az a kis üveg
ami volt, bevolt törve. Az ablakokat hatalmas repedések tarkították, melyeken
süvítve jött be a szél.
Rá
kellett jönnöm, hogy vége a betervezett kémkedésnek. Egyedül vagyok ameddig az
idióta nagybátyám be nem jelenti a testvéreinek, hogy vissza tért a halálból.
Az apám valószínűleg rám se akar nézni, Klausról és Rebekáhról ne is
beszéljünk. Életemben egyszer találkoztam az ősi hibriddel, akkor is
legszívesebben megöltem volna. A szőke vámpírlánnyal, meg még nem is
találkoztam.
Csodálatos
ez az egész, komolyan mondom.
Az ajtó
kinyílt, és hideg szellő csapta meg az arcomat. Szorosabbra húztam a melegítő
felsőmet, és áldtam az eget, hogy farmert vettem fel.
Egy
hosszú, kissé hullámos fekete hajú, enyhén barna bőrű, velem egykorú lány
lépett be a terembe. Leült mellém az ágyra és a tekintetét rám emelte. Mások
ilyenkor már elfutottak volna, mert volt az a furcsa csillogás a barna
szemeiben, ami nem kicsit rémisztő volt.
- -A
nevem Monique…- kezdte el.
- - Tudom,
hogy ki vagy. Te vagy az első lány aki visszatért az aratásból. – szakítottam
félbe. A boszi mérgesen méregetett, mire én csak felszegtem az állam. Ezt pár
percig csináltuk, majd Monique felnevetett.
- - Bátor
vagy. – állapította meg, mire felhorkantottam.
- - De
jó nekem. – motyogtam.
- - Visszamersz
szólni egy nálad jóval erősebb boszorkánynak. – folytatta, mintha nem is
mondtam volna semmit. – Ez vagy vakmerőség vagy bátorság.
- - Szerintem
meg mindkettő. – vontam vállat egy műmájer mosoly kíséretében. – De legalább tudjuk, hogy
neked sincs hiányod az egóban. – folytattam vállvonogatva. Monique dühösen rám
meresztette a szemeit és felállt a rozoga ágyról. Hátralépett és mágiával
elhajította az ideiglenes fekvőhelyemet. A negyven kilós bútor magával
temetett. Ahogy hátra estem, az ágy vasrácsa ráesett a sípcsontomra, ráadásnak
a boszorkány ráolvasott egy bűbájt a tárgyra, amitől pillanatok alatt kétszáz
kilósnak éreztem az ágyat. Éreztem, hogy valamennyire regenerálódtam, de a túl
nagy súly miatt nem volt esélye annak sem. Tudtam, hogy annyira erős nem
vagyok, hogy csak fizikális erővel fel tudjam emelni, ezért Moniquera
koncentráltam amilyen erősen csak tudtam. Pár másodpercre rá a csontok
kettéroppanó hangja és a lány sikolya töltötte be az egész termet. A boszorkány
halottan terült el a földön, és én is végre ki tudtam szabadulni a bútor
fogsága alól. Rá kellett harapnom a nyelvemre, hogy ne kezdjek el üvölteni a
hirtelen jött nyilalló fájdalomtól.
Megkapaszkodtam
az egyik szekrénybe, és feltápászkodtam a földről. Bicegve indultam el a kihalt
folyosókon, melyekről nagyrészt lekopott a fehér festék, és sok helyen kúszó
növényekkel volt tarkítva. A padlón több réteg por volt, amit minden egyes
léptemmel felvertem, és néha beszipkáztam a tüdőmbe, amitől köhögő görcsöm
lett, és majdnem megfulladtam.
Hideg
szélfuvallat csapta meg az arcomat, de egy volt a bökkenő. Az ablakok be voltak
zárva, és furcsa mód, épek voltak. Megpördültem a tengelyem körül, hogy
megnézzem van-e valaki a közelben. Senki sehol. Príma.
Megint
elindultam. Egy métert se tettem meg, de az összes ablak milliónyi kis
szilánkokra robbant, amik mind beborították a ruhámat. Éreztem, ahogy a vér
csöpög le az arcom minden tájékáról. Komótosan megfordultam, és majdnem padlót
fogott az állam, amint megláttam, hogy Monique ott állt előttem, sajnos
életnagyságban.
-
-Védő
bűbáj, mi? – húztam félre a számat. A lány nem válaszolt. Felröpített a falra,
és közben próbálta visszaadni azt, amit előtte én adtam neki, azaz szilánkokká
törni az összes csontomat. Szuper.
Megállás
nélkül csorogtak le a könnyeim az arcomról. Hirtelen leestem a földre, és
összerogytam. Monique jókedvűen elém lépdelt, aztán leguggolt mellém. Felemelte
az állam és gúnyosan elmosolyodott.
- - Egy
átlag boszorkány ereje nem ér fel egy Aratásiéval. Ezt jobb, ha megtudod. –
közölte, szinte már suttogva. Felállt mellőlem, de még időben visszarántottam a
karjánál fogva.
- - Most,
hogy kiszórakoztad magad, te is jobb, ha megtudod, hogy én nem vagyok átlagos
boszorkány. – minden erőmmel azon voltam, hogy elszorítsam a vérkeringést a
lány karjában, de végül meggondoltam magam. Felálltam, hogy egy vonalba legyek
a boszival, és végre kimutathassam a fogam fehérjét. Monique eddig felhőtlen
képét, most aggódó és hitetlenkedő reakciók váltották fel. Egy féloldalas
mosoly kíséretében átváltoztattam a szemem az eredeti formájára, azaz lángoló
narancssárgává.
És ha érdekel titeket, itt a link a Trónok Harca előzeteséhez: (x)
Ez aaaaaz!!!! :) (na jó, ez egy kicsit furi volt. :) )
VálaszTörlésSzerintem nem volt az :D
TörlésVááááááá!!! Már annyira vártam a kövi részt. nagyon jó lett! Azért most lehetőleg kicsit korábban hozd az 5. részt: :) xoxoxo
VálaszTörlésNagyon örülök, hogy már vártad/vártátok! :) Igyekszem hamarabb hozni, ígérem! ;)
TörlésSzia!:)
VálaszTörlésWoow *-* fantasztikus fejezet lett;) Azért remélem, hogy a köviben már Kol is észhez kap, hogy Hayley tuti nincs minden rendben;) Nem sokára kész a bétázás, és bocsi, hogy ennyire halasztgattam, csak jelentkeztem egy blogversenyre és rohadt jó novellát akarok írni:) Tényleg bocsi, remélem megérted:)
Puszi, Szimi
Szia!
TörlésÖrülök, hogy tetszett, a többit majd meglátjuk. Lesz egy kis komplikáció, amiért Kol nem tud segíteni Hayley-nek. ;)
Semmi, baj, az első legyen mindig a saját blogod, ha bármiben tudok segíteni, csak írj! :)
puszi, Lyl